Szeptember huszadika.
Nem is lenne különleges nap hazánk számára szeptember 20., kivéve, aki a születésnapjukat ünneplik aznap. Előre is sok boldogságot azoknak, akik enapon ünneplik születésük napját. No de, mi is lesz szeptember huszadikán? Tüntetés bizony. A tüntetés szó hallatán sok ember már be is zárja a böngésző lapját, vagy magában káromkodni kezd, hogy na megint már kik és mi ellen demonstrálnak. Édes hazánk egyik kicsi kisebbsége fogja felemelni hangját az őket ért állítólagos sorozatos sérelmek miatt. Nos ki hinné ki nem, az OCÖ (Országos Cigány Önkormányzat) fogja felvonultatna a maga feketeruhás gárdistáit szombaton, a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök által kezdeményezett Magyar Demokratikus Charta megmozdulásával egy napon. Tehát Kolompár Orbánék tüntetnek, de igazából kik és mik ellen? Ez itt a kérdés. A válasz meglepő, mulatságos, minden ésszerűséget mellőz, no de mit is vártunk. 'A romák nem várják meg lehajtott fővel, hogy vagonokba tereljék őket, vagy koncentrációs táborokba hurcolják őket. Frappáns válasz egy kisebbség vezetője részéről, akiről feltételezem, hogy nincs tisztában, se a történelemmel, se a mai helyzettel. Ha megnézzük a hazai vasút szolgáltatásait, és minőségét, illetve vagonállományát, akkor láthatjuk, hogy kevés a pénz a fenntartásukra, kevés kocsi van, illetve hazánkban nem szerveznek a fent említett táborokat, még akkor se ha Kolompár Orbán és társai erre vágynának. Tüntetni fognak gárdisták, kirekesztés, globalizáció, mákostészta, kevés pénz, sok pénz, és még ki tudja mi ellen, amit éppen az aktuális vezetőik a szájukba adnak. Tehát azok ellen emelik fel a hangjukat, akik dolgoznak, adóznak, és ebből a pénzecskéből még az ő porontyaiknak is adunk enni. Ejnye-bejnye nem szép dolog ez. De az érmének két oldala van, egyik ugye a Kolompárék által összetrombitált népség, másik oldalon - na ki találja ki - a nemzeti oldal tagjai fognak gyülekezni. Azt mondják néha az éremnek három oldala van, erről is lesz szó. Az egyik oldalon tüntetnek a romák az ő állítólagos kirekesztésük ellen, , másik oldalon a nemzetiek. Kéremszépen romák, cigányok, ne tüntessetek, mert ti vagytok a kisebbség, a többség nem veletek van, és nem is lesz a ti oldalatokon. A Mi pénzünkből éltek, akárcsak az érem harmadik oldalán lévők is, akiknek érdekük egy magyar-cigány összetűzés. Így is elég feszült a légkör, talán a cigányok nem emlékeznek Szögi Lajos brutális agyonverésére, vagy a makói Pénzes Henrietta ellen elkövetett vadállatias gyilkosságra. (aki ismeri ezt annak nem részletezem, aki nem, az nézzen utána).
Mikor olvassuk az újságban, vagy internetes médiumokban, hogy magyar fiatal fiúk brutálisan meggyilkoltak egy cigány családot. Nos nem hallani erről, pedig elhihetik, ha ilyen történne a média hetekig ettől zengne, és megkapná az összes nácifasisztajobboshitlerista stb. jelzőt az illető. Amikor a budapesti nyóckerben egy ökölvívó cigány fiatal agyonveri az érettségi előtt álló iskolatársát, arról csak napokig írnak, és felmenti a média, hogy 'dejósportolóafiú'. A nemzeti oldalon pedig némi ellentét figyelhető meg, hogy felvegyék-e a kesztyűt, vagy pedig higgyék el, hogy ez egy szokásos politikai provokáció, és maradjanak otthon, hagyják dühöngeni magukban ezt a szép színes tömeget. Azt is lehet előre tudni, hogy egy népes tábor biztosan ott lesz Kolompárékkal szemben, és azt is tudhatjuk, hogy a hatalom előszeretettel használja a téglákat, akik beépülnek az ellentábor tagjai közé, és esetleg konfrontációt kezdeményeznek a cigányokkal szemben. Akkor azán mehet a kődobálás, vízágyúzás, tömegoszlatás, kergetőzés, elfogás, befogás, könnygázgránátozás stb. Pont erre vár a rendőrség is, hogy végre használhassák az adófizetők pénzén vásárolt fegyvereket, illetve utána az OCÖ vezetők pénzelőikkel kéz a kézben mutogathassanak, és a szokásos - de már unalmas - rasszistakártyát bevethessék. Az érem harmadik oldala pedig, otthon plazmatévén nézi az eseményeket, röhögnek mind a két oldal szereplőin, és számolják a pénzüket unottan, amit a legújabb bulin kerestek.
De ez kinek is jó igazán? Pont az érem harmadik oldalának.
